Az 2003. április 5-én lezajlott Erdély Jenő dalkörtalálkozó keretein belül adtuk át díjunkat első alkalommal. Megvártuk azt a napot, ahol méltó keretek között emlékezhettünk meg Jenő bácsiról, az első díjazottról. Számunkra teljesen egyértelmű volt, hogy az iskolánk volt igazgatója, dalköralapító, néprajzi gyűjtőmunkát végző, kántorságot felvállaló Erdély Jenő kapja meg díjunkat először.
Több évtizedes odaadó, mindig Leányvárt előtérbe helyező munkássága mindannyiunk számára példaértékű. Olyan utat jelölt ki számunkra, amelyen nyugodtan haladhatunk, azokat az értékeket kell nekünk is előtérbe helyezni, melyeket ő is fontosnak tartott.
Sajnos, csak most, halála után jó pár évvel emlékezhettünk méltóképpen munkásságára, feleségének és leányának köszönhettük meg tevékenységét. Az egykori barát Rieder Antal telefonon elmondott szavait idézhetjük: „Kevés manapság az a hely, ahol méltón megemlékeznek a régiekről. Számomra nagy öröm, hogy Jenő bácsit ennyire tisztelitek”.
Sem a temetésére átadott díszpolgári címet, sem a német kisebbségért díjat nem adhattuk át neki, de reméljük égi orgonája mellől láthatta ezeket.